• Figyelem!

  A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.

  Beszámoló a fizikai aktivitás szerepe a népbetegségek kezelésében c. interdiszciplináris fórumról
  [2016.02.22.] - MST - Hírkategória: Általános
  A fizikai aktivitás szerepe a népbetegségek kezelésében
  Interdiszciplináris fórum a Magyar Sportorvos Társaság és a MOTESZ közös szervezésében
  2015. november 30, Budapest
  
  A fizikai aktivitás népbetegségek kezelésében betöltött szerepét vitatták meg a MOTESZ és a Magyar Sportorvos Társaság által szervezett közös fórumon 11 orvos társaság szakemberei. A MOTESZ nevében Karádi István professzor úr köszöntötte az egybegyűlteket, majd társaságunk elnöke, Martos Éva professzor asszony exponált néhány felvezető gondolatot . E szerint a fizikai aktivitás jelentőségét a szív-és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás, elhízás, cukorbetegség és egyes daganatos betegségek megelőzésében nem lehet elégszer hangsúlyozni. Az elégtelen fizikai aktivitás felelős a koszorúsér betegségek 5 %-ért, a 2.típusú cukorbetegség 7%-ért, a mellrák és a vastagbélrák kialakulásának 9- 10%-ért. Pusztán a fizikai aktivitás hiánya okolható a WHO Európai Régióban évente 1 millió halálesetért, és ezen felül 8,3 millió egészségben töltött életév veszteségért. A következményes egészségügyi kiadások a jelenlegi 85 milliárdról 126 milliárd euróra nőnek 2030-ra a WHO becslése szerint. Mégis az EU 28 tagállamában végzett felmérés szerint a megkérdezettek 42%-a saját bevallása szerint soha nem mozog, további 17 % is csak ritkán. Magyarország sajnálatosan élen jár halálozásban éppúgy, mint a mozgásszegény életvitel terén. Az OTÁP 2014 (Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat)-melynek során hazánkban először mértük objektív módon, lépésszámlálóval a felnőtt lakosság fizikai aktivitását –eredményei szerint a felnőtt lakosság mérsékelten aktív, az életkor előrehaladtával, illetve a derékkörfogat növekedésével (hasi elhízás!)a megtett lépések száma csökken. Felhívta a figyelmet a WHO Európai Régió Fizikai aktivitás stratégiája 2016-2025 című, a WHO szeptemberi regionális közgyűlésén jóváhagyott dokumentumra, amely a kormányok és döntéshozók számára felsorakoztatja azokat a lehetőségeket, amelyek elősegítik a lakosság aktívabb életmódját. Az anyag kiemelt jelentőséget tulajdonít az egészségügyi szektornak a feladatok koordinálásában és irányításában. A gyermekek és serdülők támogatására, a fizikai aktivitás elősegítésére a közlekedés során, a szabadidöben, a munkahelyen és az egészségügyben az idősek fizikai aktivitásának elősegítésére számos megoldást kínál, nem feledve a monitorozás szükségességét sem.
  A továbbiakban 11 orvostársaság reprezentánsai tartottak előadást. A ma már hagyományosan civilizációsnak nevezett, azaz részben életmód betegségek - mint az elhízás, a kardiovaszkuláris kórképek, a 2-es típusú diabétesz és a magas vérnyomás - megelőzési és kezelési lehetőségein túlmenően a fizikai aktivitás újabb vetületeiről is tájékozódhattak a részvevők. Kiemelendő az a szemlélet, amely súlyos betegségek vagy visszavonhatatlan állapotok esetén is hangsúlyozza a testmozgás életminőséget javító hatását. Még a szakemberek számára is újszerű felvetésnek tűnt például, miként lehet és kell a daganatos betegek életvezetésébe illeszteni a testmozgást. Hasonló a helyzet a gerontológia területén, vagy éppen azon mozgásszervi panaszok esetén, amelyek természetüknél fogva mozgáskorlátozottságot okoznak, azaz a betegnek először le kell győznie saját nehézségeit, hogy megmozduljon. A Mozgásgyógyszer program a nemzetközi tapasztalatok alapján is jó gyakorlatnak tekinthető. Végül egészen új megközelítésben hallhattunk a testmozgás egészség-gazdaságtanáról, az egészségnyereség számszerűsítéséről és a költséghatékonyság elemzés buktatóiról.
  A fórum tanulságaként levonható, hogy noha az előadók evidenciák egész sorát vonultatták fel a fizikai aktivitás terápiában és rehabilitációban betöltött jelentőségéről, sajnos annak alkalmazása a mindennapi orvosi gyakorlatban nem jellemző.
  A korábban említett WHO stratégia fontos üzenete, hogy a FIZIKAI AKTIVITÁS TANÁCSADÁS LEGYEN MINDENNAPOS GYAKORLAT AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN!
  Ennek eléréséhez megoldási javaslatokat is kínál, mely szerint az alapellátásban néhány egyszerű kérdés és tanács fogalmazódjon meg az orvos-beteg találkozás során. Az egészségügyi szakemberek, orvostársaságok, egészségügyi oktatási intézmények fogjanak össze a cél érdekében. Oktatási anyagok kifejlesztése szükséges és nem utolsósorban a fizikai aktivitás programokban való részvétel finanszírozása.
  Bízunk abban, hogy a fórumnak lesz folytatása , a MOTESZ valamint a társszakmák, tagtársaságok és más érintettek együttműködésével az eddigieknél hatékonyabban tudjuk felhívni a döntéshozók figyelmét a mihamarabbi cselekvés szükségességére.
  
  Martos Éva
  
  
  

Vissza