(Budapest, 1888. március 15. – Budapest, 1934. október 17.)
orvos, sportorvos, balneológus.
1803-ban szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon.
1903-tól a Tátrában fürdőorvos, 1912-ben egyetemi magántanár a fizikai gyógymódok tárgykörből. Korányi Sándorral kidolgozta a tbc elleni küzdelem országos programját (1917-től).
Az I. Világháború alatt utókezelő kórházat állított fel hadirokkantaknak.
1920-tól a margitszigeti gyógyfürdő igazgatója, 1928-ban a balneológia rk. tanára, kiváló reumatológus.
A turisztika népszerűsítője, szervezője, a sportorvosi mozgalom egyik elindítója, a magyar sportorvosi szaknyelv kialakítója.
– Fm.: A sportok egészségtana (1913); A turistaság egészségtana (Budapest, 1934); Az éghajlat orvosi vizsgálatának meteorológiai alapjai (in: Az időjárás, 1930); Apenta természetes gyógykeserűvíz balneológiai értéke (Budapest, 1942)
– Irod.: Gortvay Gy.: D. Z. (Orvosi Hetilap., 1963, 1. sz.); Beck M.: Egy elfeledett magyar polihisztor (A Természet Világa, 1994).